1. Panel: Állampolgári attitűdök (péntek, 12:30 – 14:00 K FSZ 1)
Gajduschek György (MTA TK; Corvinus Egyetem): Az állampolgárok viszonya a joghoz és jogállamhoz – összehasonlító empirikus elemzés
Az előadás egy, a jogi kultúrára vonatkozó, Magyarország mellett Szerbiára és Hollandiára kiterjedő empirikus kutatás adatainak elemzésén alapul. Fő kérdése, hogy hogyan értelmezhetőek a magyar lakosság jogi kultúrájának azon elemei, amelyek a jogállamisággal kapcsolatosak. Mennyire igazolhatóak azok a régió művelt közvéleménye körében és jelentős mértékben a tudományos szakmában is elfogadott eltevések, hogy a jogállamisághoz kapcsolódó kulturális tényezők jelentősen eltérnek Európa országaiban, karakteresebben fogalmazva a jogállam formális intézményei növekvő kulturális támogatottságot élveznek, ahogyan a délkelet-északnyugat dimenzió mentén, utóbbi irányba haladunk.
Galgóczi Eszter (Budapesti Corvinus Egyetem Politikatudományi Doktori Iskola): Befolyásolja-e a gyűlöletbeszéd a magyar választópolgárokat?
A 2015-2016-os migrációs válság kétségkívül konfliktushelyzetet generált a legtöbb európai országban. Orbán Viktor a kezdetektől fogva kritikus hangnemben beszélt az Európán kívülrők érkező bevándorlókról, menedékkérőkről. A kormány olyan figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő plakátkampányt indított 2015-ben, amely leginkább az állampolgárok félelmére alapozott, őket szólította meg, a menekülteket támadva. Az ellenzéki sajtóorgánumok, és az internetes médiafelületek gyűlöletkampányként, gyűlöletbeszédként kezdték aposztrofálni a kormány által kihelyezett plakátokat. Kutatásom arra keresi a választ, hogy befolyásolja-e a gyűlöletbeszéd a magyar választópolgárokat. Az általam végzett kísérlet eredményei azt mutatják, hogy azon kísérleti alanyok körében, akik az ingereket megkapták (gyűlöltbeszéd-paneleket) szignifikáns változást figyelhettünk meg, tehát a köztes információ (a kezdő állapot, illetve a kimeneti pont között ért befolyás) változtatta meg a véleményüket. Így az eredmények arra engednek következtetni, hogy a gyűlöletbeszéd hatással volt rájuk.
Harkányi Ádám Máté (BCE-TK Politikatudományi Doktori Iskola; KRE-ÁJK): Szavazatmegosztás és motivációk
A vegyes választási rendszerekben a választók két szavazattal rendelkezve, az egyéni és a pártlistás ág vonatkozásában megoszthatják, s nem ritkán valóban meg is osztják szavazataikat. A szavazói magatartás kutatásában a jelenség vizsgálata növekvő népszerűségnek örvend. A választói szavazatmegosztás mögött egyaránt meghúzódhatnak stratégiai, valamint nem stratégiai motivációk. Míg a stratégiai motivációk a taktikai szavazás különböző formáiban ölthetnek testet, a nem stratégiai motivációk gyakran a választott képviselőjelölt ismertségével és egyéni kvalitásaival (personal vote), avagy egyszerűen a kedvelt párt jelöltjének – vagy akár listájának – hiányával lehetnek összefüggésben. Előadásom célja, hogy feltárjam a vegyes választási rendszerek mellett a szavazatmegosztás lehetséges motivációinak sokszínűségét, valamint kísérletet tegyek a 2018-as magyarországi országgyűlési választási eredmények ismeretében néhány kapcsolódó kérdés megválaszolására: megoszthatták-e nagyobb számban szavazataikat a magyar választók? Felfedezhetők-e a taktikai szavazás jelei? Van-e összefüggés választókerületi szinten a szavazatmegosztás intenzitása és a verseny szorossága között? Számított-e a képviselői inkumbencia? Lehetett-e jelentősége a releváns ellenzéki pártok egyes jelöltjei visszalépéseinek?
Papházi Viktor (ELTE ÁJK Politikatudományi Doktori Iskola): Magyar fiatalok és „kádári” attitűdök
A Kádár-korszak örökségének magyar politikai kultúrában azonosítható jelenléte ismert témája a hazai politikatudományi irodalomnak. Kérdésként felvethető azonban, hogy a rendszerváltás időszakában vagy már azt követően született generáció politikai kultúrájában is jelen vannak-e a szocializmus örökségét képező magatartásformák és attitűdök. Vajon a napjainkban felnőtté váló fiatalok mennyiben „örökölhették meg” szüleik politikai kultúráját? Amennyiben jelen vannak bizonyos, Kádár-kori politikai kultúrára emlékeztető viselkedési minták és beállítódások a körükben, igazolható-e azok tényleges „kádári” eredete? Az előadás célja, hogy megkísérelje igazolni: a magyar fiatalok egyes politikai magatartásmintái és attitűdjei – legalább részben – valóban kádári eredetűek lehetnek, mely hatást gyakorolhat politikai részvételi szándékukra, aktivitási szintjükre is. Ennek érdekében az ifjúság tagjainak körében jelenlevő, „kádárinak” tekintett viselkedésminták és a Kádár-kor megítélése kerül regressziós modellek keretében összevetésre. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a „kádárinak” tekintett minták jelenléte valóban magyarázza a korszak fiatalok általi előnyben részesítését a mostani rendszerrel szemben. Mindez erősíti a feltételezést, hogy e minták/attitűdök jelenthetnek „kádári örökséget” a magyar ifjúság esetében.
2. Panel: Választási eredmények (péntek, 14:10 – 15:40 K FSZ 1)
Wiener György: Pártpreferenciák és azok területi különbségei az áprilisi parlamenti választáson
A 2018. április 8-i parlamenti választás megszilárdította a „Nemzeti Együttműködés Rendszerét”, ismételten jelezve, hogy 2010-ben nem pusztán kormányzati rezsimváltás, hanem politikai rendszerváltás zajlott le. Mindazonáltal, akárcsak 2014-ben, a Fidesz-KDNP szövetség nem kapta meg a szavazatok abszolút többségét; a kormányzati erő számára a kétharmadot megint a rendkívül aránytalan választási rendszer biztosította.
A négy évvel korábbihoz képest a pártpreferenciákban nem történt döntő jelentőségű elmozdulás. A legjelentősebb változás az, hogy átfogó közös lista híján legnagyobb ellenzéki erővé a Jobbik vált, miközben az egyéni választókerületekben a demokratikus ellenzék 12 (a független Mellár Tamással együtt 13), a korábbi nemzeti radikális formáció pedig mindössze egy mandátumot szerzett. A várakozásokkal ellentétben tehát nem történt ellenzékváltás, ám az LMP viszonylagos erősödése és a Momentum relatíve sikeres szereplése hosszabb távon átalakíthatja az ellenzéken belüli erőviszonyokat. Ezt a lehetőséget mutatja az is, hogy a demokratikus ellenzék győztes egyéni jelöltjeinek szavazatszáma jóval meghaladta együttműködő pártjaik listás támogatottságát, amit feltehetően az magyaráz, hogy a kormányváltást akaró választók, részben a média hatására is, párthovatartozástól függetlenül a legesélyesebbnek tűnő ellenzéki jelöltet preferálták.
Első közelítésben ugyanakkor a pártpreferenciák területi megoszlása kevéssé módosult. A klasszikusan értelmezett települési lejtő hatása viszont látványosan érvényesült. Míg a megyei jogú városok többségében, a közepes- és a kisebb városokban, valamint a falvakban egyértelmű Fidesz-KDNP túlsúly alakult ki, melyet a Jobbik csak korlátozottan ellensúlyozott, Budapesten a kormányzó pártszövetség az egyéni választókerületekben vereséget szenvedett, hiszen a 18 körzet közül 12-t elvesztett. A főváros hagyományos jobboldali terepén, a budai hegyvidéken is érzékelhetően gyengült bázisa; vezető politikusai e térségben csupán néhány százalékkal előzték meg a demokratikus ellenzék közös jelöltjét, ami arra utal, hogy a tradicionális konzervatív beállítottságú választók egy része elfordult a Fidesz-KDNP szövetség nacionalista irányvonalától. E váltást fejezi ki a függetlenként induló Mellár Tamás győzelme is; Pécs és Szeged egyébként is inkább ellenzéki, mint kormánypárti településnek minősül. A preferenciák térbeli megoszlása ugyanakkor második közelítésben további alapos elemző munkát igényel.
Tóka Gábor (CEU): A centrális erőtér bomlása
A centrális erőtér kifejezést Orbán Viktor vezette be a köztudatba annak leírására, hogy az MSZP népszerűségének 2006-2009 közötti radikális visszaesése és a Jobbik 2009-es felemelkedése nyomán egy olyan pártrendszer alakult ki Magyarországon, amiben – egy erős többségi elemeket hordozó választási rendszer mellett – a vele szemben álló pártok éles megosztottsága és viszonylagos fragmentáltsága miatt egy egységes Fidesz hosszabb távon is hegemón lehet, még a szavazatok kisebbségével is. A pártrendszer ilyen tagolódását 2011-18-ban még inkább megerősítette egyfelől az egyre autoriterebb intézményi környezet, másfelől az utóbbi által az ellenzéki politikai vezetők és vezető-aspiránsok számára teremtett ösztönző-rendszer számos aspektusa. Ugyanakkor a Fideszes hegemónia természetszerű sorsközösséget és sok tekintetben érdekazonosságot teremtett az ellenzéki pártok között, amely a pártok programjai között átfedéseket, vezetőik között alkalmi együttműködést, szavazóik egy része körében pedig átszavazási hajlandóságot teremtett. Tanulmányunk célja az, hogy a pártrendszer és a választói viselkedés átalakulását a szavazók pártközi rokonszenveinek időbeli, térbeli, médiafogyasztási és politikai-társadalmi csoportok szerinti változását és változatosságát a lehető legkiterjedtebb közvélemény-kutatási adatok segítségével feltárja, felhasználva mind a Medián Kft. omnibusz-sorozatának longitudinális adatait, mind pedig a Közös Ország Mozgalom 2018 tavaszi választókerületi kutatásainak aprólékos területi bontást megengedő adatait.
Enyedi Zsolt (CEU), Tardos Róbert (ELTE): A magyar választók társadalmi beágyazottsága és ideológiai tagoltsága
A választói preferenciákban kifejeződő pártpolitikai törésvonalak és a tágabb (érték vagy köznapibb szemléleti) orientációkra épülő ideológiai tagoltság elemei közül elemzésünkben főként az utóbbira kívánunk összpontosítani. Közös mozzanat a választók kapcsolathálózati-kommunikációs mozzanatokat is felölelő társadalmi beágyazottsága. Alapvetően leíró jellegű, hosszabb vagy rövidebb távú szerkezeti átalakulásokra fókuszáló tanulmányunk explicit hipotéziseket ugyan nem fogalmaz meg, de olyan szerkezeti modell elképzelésekre épít, amelyek érvényességét a kutatási eredmények alapján több ponton is ellenőrizhetjük. Bár jelentős részben korábbi vizsgálatok, hosszabb kutatási programok által kitaposott nyomvonalon halad, az alkalmazott megközelítés több, a politikai szociológia nemzetközi irodalmában csak újabban polgárjogot nyert építőelemet hasznosít (a kapcsolathálózatoktól a politikai-ideológiai tengelyek egy többdimenziós teréig vagy az értékek, mindennapi orientációk politikai tagoltságban betöltött szerepéig). De a szociodemográfiai és rétegződési alapú strukturáló tényezők között is alkalmaz olyan konstrukciókat, mint a network és tudásstílus jellegzetességekre épülő foglalkozási miliő, amelyek révén finomabb összefüggésekre világíthat rá (a vertikálison túl horizontális megkülönböztetéseket is magába foglalva, s ennyiben a hazai társadalomkutatás újabb törekvéseivel is egybecsengve). Az analitikus lehetőségeket tágítja továbbá a lakóhelyi erőforrás-tényezők között – a hagyományos településtípus változó mellett – a centrum-periféria differenciálódást is magába foglaló regionális kontextus szerepének bevonása. Elemzési eszköztárunk az egyszerű alapmegoszlásoktól és kereszttábláktól a (főként GLM-eljárást alkalmazó) többváltozós modellekig és network-technikákra épülő konfigurációs rajzolatokig terjed. Az ideológiai tagoltság belső szerveződéseinek és a strukturális háttér, a szerepet játszó kontextusok elemzése során is hangsúlyosan tartjuk szem előtt, hogy akár kisebb szerepet játszó tényezőknek és azok változásainak is komolyabb tovagyűrűző hatásuk lehet, ha kapcsolódásaik révén további szerkezeti átalakulásokat indukálnak az ideológiai és politikai tagoltság különböző szintjein.
3. Panel: Választói viselkedés elmélete (péntek, 15:50 – 17:10 K FSZ 1)
Kmetty Zoltán (ELTE-TÁTK Szociológia Intézet): Korrupciós percepció és részvételi szándék
A korrupciós észlelés választási és politikai aktivitásra gyakorolt hatásával kapcsolatban több, egymással versengő álláspont létezik. Az uralkodó nézőpont szerint a széleskörű politikai korrupció elbizonytalaníthatja az inkumbens párt szavazót és mobilizálhatja az ellenzéki szimpatizánsokat. Más tanulmányok inkább a nagymértékű korrupció általános elbizonytalanító hatására hívják fel a figyelmet, miszerint ilyen helyzetben a választópolgárok tehetetlennek érzik magukat a rendszer megváltoztatására. A korrupció kapcsán a szelektív észlelés is kiemelten fontos: a szavazók a saját pártjukkal kapcsolatos korrupciót hajlamosak elbagatellizálni, más pártok ügyeit pedig felnagyítani. Az előadáson a 2018-as választást vizsgálom ilyen aspektusból két survey kísérlet alapján. Az országgyűlési választás előtt 3-4 hónappal, és közvetlen a választás előtt felvett online kísérleti kutatásunkban (a második kutatás terepmunkája az absztarkt írásakor kezdődik) azt vizsgáltuk, hogy különböző korrupciós ingerek hogyan változtatják meg a korrupcióról alkotott képet, általában a politikáról alkotott képet, valamint közvetve a részvételi szándékot és a szavazási mintákat.
Koltai Júlia (ELTE TáTK - MTA TK SZI), Stefkovics Ádám (ELTE TáTK): A big data lehetséges szerepe a választási előrejelzésekben: pártpreferencia-becslések magyarországi pártok és politikusok Facebook oldalainak adatai alapján. Egy módszertani kísérlet
Az elmúlt évek politikai választásai világszerte arról tanúskodtak, hogy a közösségi média egyre jelentősebb szerepet tölt be mind a politikusok, mind pedig a választók politikai aktivitásában. A közösségi oldalak lényegében a közvélemény mérésének egy újabb terepét jelentik, amelyek számos új lehetőséget kínálnak. Diskurzusaik (például tweetek) és aktusaik (például lájkok) alapját képezhetik egy választási előrejelzésnek. A hagyományos predikciós módszereknél a big data alapú kutatás jelentősen olcsóbb és gyorsabb lehet, és lehetőséget ad a közvélemény valós idejű követésére. Írásunk célja az, hogy összegyűjtse a nemzetközi példákat, bemutassa azok magyarországi Facebook adatokon való implementációjának sikerességét és sikertelenségét, és hogy mind ezek segítségével alapot adjon a kutatóknak a további vizsgálódások lefolytatására.
Patkós Veronika (MTA TK PTI): Az okos szavazó három vonása – mitől elfogultabbak az okos szavazók?
Az empirikus szakirodalom bő fél évszázada ismert, és a későbbi kutatásokban is rendre megerősített eredménye, hogy a politikai „okosság” összefügg a pártossággal, és így a pártos értelemben elfogultabb politikai véleményalkotással is. Ennek ellenére általánosan elfogadott kiindulópont a politikáról való gondolkodásban, hogy az „okos szavazók”, tehát a politika iránt érdeklődőbb, képzettebb, tájékozottabb szavazók kevésbé elfogultak, kevésbé megvezethetőek, és összességében jobb politikai döntéseket hoznak, mint a kevésbé „okosak”. A kutatást ez az ellentmondás motiválja, fő kérdése, hogy hogyan függ össze a politikai okosság három aspektusával az elfogultabb véleményalkotás, melyik az az elem, ami a leginkább felelős a választói vélemények pártos torzítottságáért. A kérdést a European Social Survey első hét hullámának összesített adatain vizsgáljuk, többszintű regressziós modellekkel. Az eredmények szerint a pártos elfogultságért alapvetően a politikai érdeklődés okolható, míg a tájékozódásra fordított idő és az iskolázottság nem teszi szignifikánsan elfogultabbá a politikai véleményeket.
Stumpf Péter Bence (SZTE-ÁJTK Politológia tanszék): Tudatos választók, taktikus szavazók
A magyar választási rendszer jellegéből fakadóan a voksok stratégiai megosztása és az átszavazás komoly politikai jelentőséggel bír 1990 óta. A második forduló megszűnése azonban olyan új helyzetet teremtett, amelyhez pártok és a választók egyelőre még csak igyekeznek alkalmazkodni. A 2014-es választások során, egyes ellenzéki pártok előzetes megállapodása, és a szavazótáborok közötti átjárás alacsony foka miatt nem került előtérbe a taktikai szavazás kérdésköre. A 2018-as parlamenti választások esetében kulcskérdésének tűnik az átszavazás. A jelenséget empirikus módszerekkel, a választási eredmények elemzésén keresztül vizsgálom meg, felvázolva a magyar választók tudatosságának és taktikai szavazásra való hajlandóságának alakulását 1990-től 2018-ig. Megvizsgálom, hogyan alakult a stratégiai szavazás térben és időben, illetve, hogy mennyiben függ az egyes pártpreferenciáktól. A 2018-as eredmények ismeretében az is kimutatható lesz, mennyire lehet hatékony eszköz a taktikai szavazás a jelenlegi választási szisztémában és mennyiben működött az erre irányuló kommunikációs kampány.
4. Panel: Kisebbség és részvétel (szombat, 9:00 – 10:30 K FSZ 1)
Dobos Balázs (MTA TK Kisebbségkutató Intézet): A választási rendszerek hatásai a közép- és délkelet-európai személyi elvű kisebbségi autonómiákban
Az elmúlt évtizedekben növekvő számú szakirodalom vizsgálta a választási szabályok és intézmények különböző lehetséges hatásait a pártrendszerekre mind a régóta fennálló demokráciákban, mind pedig a demokratizálódó országokban. A választások mindazonáltal kulcsszerepet játszanak számos olyan közép- és délkelet-európai országban is, pontosabban Észtországban, Magyarországon, és több egykori jugoszláv államban, Horvátországban, Szerbiában és Szlovéniában, amelyek az 1990-es évek elejétől kezdve, a választott formában hoztak létre döntően személyi elvű kisebbségi autonómiákat a túlnyomórészt csekély létszámú és szétszórtan elhelyezkedő belső kisebbségi közösségeik számára. A modell keretében a külön választói névjegyzékekben regisztrált kisebbségi szavazóknak lehetőségük van közvetlenül vagy közvetett úton létrehozniuk kisebbségi önkormányzataikat vagy tanácsaikat, az autonómia, a kisebbségi képviselet intézményes letéteményeseit a különböző szinteken. Ugyanakkor a választásokat széles körben egyfajta politikai intézményként is értelmezik, amelyek nem csupán termékei egy politikai folyamatnak, hanem egyben olyan komplex strukturáló tényezők összessége, amelyek lehetőségeket is kínálnak, de intézményi akadályokat is emelnek az alternatívák útjába. Ennek következtében, a választásokat – Sartori kifejezésével élve – „a politika legmanipulatívabb eszközeként” tartják számon. Számos közreműködő szereplő ugyanis, így maguk a szavazók, illetve a jelölő szervezetek és jelöltek igyekeznek stratégiailag, racionálisan felhasználni a választásokat a saját céljaik érdekében, befolyásolni és irányítani a választási szabályokat és intézményeket, miközben egyidejűleg azok is komoly hatásokat fejtenek ki rájuk. A tényleges képviselők pozícióba helyezésén kívül a választási rendszerek még számos további funkciót is ellátnak, így sajátos módon egyszerre tekinthetők a politikai eredmények okainak és következményeinek is, amelyek gyakorta nem is igen válaszhatók szét élesen egymástól. Az utóbbiak vonatkozásában Duverger különítette el a mechanikus és pszichológiai hatásokat, azokat, amelyeket egy választási rendszer kifejthet a pártokra és választókra nézve: utalva egyrészt arra a mechanizmusra, ahogy a választási szabályok a szavazatokat mandátumokká alakítják, másrészt pedig arra, hogy ezek miként ösztönzik arra a szavazókat, hogy fokozatosan stratégiailag szavazzanak. Ezeknek a lehetséges hatásoknak a feltárása és elemzése a kisebbségi önkormányzati/tanácsi választások esetében azonban még várat magára. A legfontosabb elemeken túlmenően (választási formula: többségi vagy arányos, a szavazólap szerkezete, a körzetnagyság), a fenti esetekben ugyanis számos más intézményi tényező is komoly hatással bír, beleértve, hogy mind a választóknak, mind a jelölő kisebbségi szervezeteknek milyen hozzáférésük van a választási folyamathoz, miként alakul a képviseleti testületek közösségi megalapozottsága, legitimációja, vagy éppen a választások tényleges napjának meghatározása. Az előadás célja, hogy elméleti megközelítésben, de összehasonlító módon, a választási statisztikákat, országtanulmányokat, valamint a kisebbségi vezetőkkel folytatott interjúkat alapul véve, szisztematikusan feltárja a választások potenciális hatásait ezekben a speciális, kisebbségi kontextusokban az érintett öt országban. Köztük a hatást a részvételre (konkrét választói részvétel, érvénytelen szavazatok, elveszett szavazatok), a versenyre (szervezetek effektív száma, a szavazatok és mandátumok megoszlása), vagy a kisebbségi szervezetek ciklusokon túlmutató stabilitására és változására nézve, amelyek által kíván hozzájárulni a kisebbségi választások főbb jellemzőinek megértéséhez.
Székely István Gergő (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár): Nemzetpolitika és politikai pluralizmus a külhoni magyar közösségek körében
Előadásunkban a második és harmadik Orbán-kormány nemzetpolitikájának a határon túli magyar pártokra gyakorolt hatását elemezzük, különös tekintettel Erdélyre. A nemzetpolitikának három szintjét különböztetjük meg. Az első szint a kisebbségi magyar elitek és a magyarországi politikai szereplők viszonyát fedi; a második a támogatáspolitika szintje, a harmadik pedig a magyar politikai közösség kiterjesztése a könnyített honosítás révén, amelyhez szavazati jog is társul. Úgy véljük, hogy a Fidesz-KDNP kormányok alatt előállt új helyzet nem csupán az állampolgárság révén létrejövő közvetlen közjogi kapcsolat miatt tekinthető teljesen másnak, mint a korábbi kormányok nemzetpolitikája, hanem az első két dimenzió mentén is szakítás következett be a korábbi modellekkel, beleértve ebbe a korábbi jobboldali kormányok politikáját is. Érvelésünk szerint a magyar kisebbségi elitek viszonyulását a magyar kormányhoz egyre inkább egyfajta lojalitási verseny jellemzi, és ez nem feltétlenül jelent különböző pártok közötti versenyt, hanem egyazon párt különböző csoportjait is szembeállíthatja, illetve pártokon kívüli szereplők is részt vesznek benne. Mindez természetesen a támogatáspolitikában bekövetkezett változásokkal is szorosan összefügg, amivel kapcsolatosan a legfontosabb megállapításunk az, hogy az Orbán kormány, felismerve a programatikus etnikai túllicitálás kudarcát (vagyis a radikálisabb etnikai üzeneteket hangoztató kisebbségi pártok kudarcát a mérsékeltebbekkel szemben), az anyagi túllicitálás stratégiáját kezdte el alkalmazni. Ennek lényege az, az anyaországból elérhető források korábban nem látott nagyságrendre való emelése, amelyek így már komolyan versenyeznek a szomszédos országok kormányában való részvétel révén megszerezhető forrásokkal. E változások következtében felvetődik a kérdés, hogy a magyar kisebbségek mennyire lesznek képesek önálló politikai közösségekként működni, és ez mennyire lesz hatással a lakhely szerinti országaikban való érdekérvényesítési potenciáljukra.
5. Panel: Társadalmi mozgalmak, politikai részvétel (szombat, 10:40 – 12:20 K FSZ 1)
Szabó Máté (ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet): 1968 – ötven év után Keletről nézve, mint a civil társadalom tradíciója: Fél évszázad múlt el azóta…1968 jelentősége a civil társadalom számára ma
Sok kutató és gondolkodó egybehangzó tézise, hogy az 1968-as mozgalmak megváltoztatták a jóléti demokráciák civil társadalmát, mozgalmi szektorát és tiltakozási kultúráját. Az azóta eltelt fél évszázad perspektívája igazolja ezt a tételt. Ahogyan 1789 hagyománya és cezúrája meghatározza az azt követő évszázad felkeléseit, forradalmait, és az azokkal foglalkozó gondolkodást, illetve kutatást, úgy viszonyul 68-hoz a későbbi mozgalmi fejlődés és a mozgalmak tudományos vizsgálata is. Tehát az alternatív mozgalmak a nyolcvanas években, a globalizáció elleni és kritikus mozgalmak az ezredfordulón és azt követően, a megszorító politikák elleni kampányok 2011 után – amelyek mind összetett mozgalmi szektorok voltak – valahogyan mind kapcsolódnak 1968 hagyományához, „ősforrásához”. A több ország és több mozgalom 1968-as vagy 1967-es és 1969-es epizódjait egyetlen testté változtató „emlékezéspolitika” ma már fél évszázados. Az ötvenedik évforduló utat nyit majd a legkülönfélébb diskurzusoknak, amelyeket az idő előre haladásával egyre inkább a személyes generációs tapasztalatokkal nem rendelkező kutatók és elemzők végeznek majd el, és fokozatosan visszaszorul a megemlékezés, valamint a generációs élmény befolyásolta kutatások aránya ezekben. Nyilvánvaló, hogy több könyvtárnyi irodalom foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, a nagy nyugati nyelvek szinte mindegyikén, és sok különféle szempontból. A szakirodalom nem kizárólag, de nagy mértékben kötődik az eddigi tíz évenkénti évfordulókhoz. 2008 ebből a szempontból már nagyon termékeny volt, részben a személyes érintettség már érzékelhető visszaszorulásával, részben a téma elfogadottá, intézményessé válásával párhuzamosan. Ekkor indították meg pl. a „The Sixties” c. kortörténeti jellegű folyóiratot, és sok összehasonlító, és monografikus kötet jelent meg, több világnyelven, és persze konferenciák, konferenciakötetetek és tematikus folyóirat különszámok sokasága. A volt „keleti blokk” országai számára viszont a modernizációs-demokratizálódási sokk nem elsődlegesen 1968-ból, hanem az 1989-es rendszerváltások fordulatából eredeztethető, és tulajdonképpen ekkortól, a demokratizálódás kezdeteitől beszélhetünk a civil társadalom felszabadulásáról, és a mozgalmi szektor, valamint a tiltakozási kultúra kibontakozásáról. A kutatás többször nekifutott az 1968-as és az 1989-es cezúrák problémáinak és azok egymásra vetülésének, kölcsönös kapcsolatrendszerük problémájának. Mivel mindkét mozgalmi cezúra széles, és globális jelentőségű, valamint igen nagymértékben inter-regionális, regionális és intra-regionális jellegű, kapcsolódásuk és kölcsönhatásuk vitathatatlan. Az ötvenedik évfordulón nyilván a viták újabb sorozata nyílik majd meg, amelyeket az emlékezésben egyaránt befolyásolt és befolyásol az az „itt és most”, azaz 2018, azaz, hogy éppen itt és most milyen társadalmi-politikai konstelláció uralkodik, és azon belül milyen szerepet töltenek be éppen a mozgalmak, a tiltakozások és a civil társadalom. Persze kérdés, hogy honnét nézzük, mondjuk nagyon leegyszerűsítve, a Nyugatról vagy a Keletről. A hermeneutikai „horizontok összeolvadása” zajlik ebben a folyamatban a múlt mozgalmi tradíciója, amely igen összetett, illetve a jelen mozgalmainak állapota, ami ugyancsak nem egy egyszerű képlet alakít ki valamiféle kapcsolatot egymással, amely a vélemények, értelmezések és visszaemlékezések azonosítható, és egymással vitatkozó vezérfonalait alakítja ki majd.
Szabó Andrea (MTA TK PTI), Susánszky Pál (MTA TK PTI, MTA-ELTE Peripato Kutatócsoport): Részvételi mintázatok a választási kampányban
Az NKFI 119603 számú kutatási projekt keretében Magyarországon egyedülálló módon választáskutatási panel vizsgálatot készített kutatócsoportunk. E vizsgálat keretében lehetőség nyílt a kampányidőszakban regisztrálható részvételi mintázatok egyéni szintű összehasonlítására. Egészen pontosan azt vizsgáljuk az előadás során, hogy igaz-e az a hipotézis, mely szerint a választási kampányban megváltozik a politikai részvétel jellege. Visszaszorulnak az extraparlamentáris típusok, és a korábbiakhoz képest megerősödnek az ún. hagyományos, választásokhoz sokkal inkább kötődő politikai jellegű részvételi aktusok. Mindamellett a választási kampány a politikai részvétel apály-jelenségével jár együtt.
Farkas Eszter (MTA TK PTI): Identitás híján – a parlamenten kívüli ellenzéki pártok szavazóbázisának összehasonlítása
Előadásomban az Együtt, a Momentum Mozgalom, valamint a Magyar Kétfarkú Kutyapárt 2018. évi országgyűlési választáson elért eredményei, illetve a pártok népszerűségét mérő közvélemény-kutatási adatok elemzésével foglalkozok. A tanulmány fő kérdése, kik alkotják jelenleg a magyarországi kis pártok szavazótáborát, felfedezhető-e átfedés a szavazók között az alapvető demográfiai változók, illetve a fontosabb politikai változók mentén. Kiinduló feltételezésem, hogy a három párt szavazótábora, illetve a párttal szimpatizáló válaszadók alapvetően nem különböznek egymástól szignifikánsan, és hogy statisztikai elemzéssel nem ragadható meg különbség a szavazóik pártidentifikációjával kapcsolatosan.
Kutatási kérdésem megválaszolásához a Medián Közvélemény-kutató Intézet adatait használom fel. Mivel minden vizsgált párt 3 százalék alatti listás eredményt ért el az országgyűlési választásokon, a pártpreferenciát mérő változók mellett a párttal való szimpatizálás mértékére, valamint az azt magyarázó tényezők feltárására is kitérek.
Papp Zsófia (MTA TK PTI): Policy responsiveness under mixed-member electoral rules. The substantive representation of rural interests in the Hungarian Parliament
Members of Parliament are generally regarded as ‘single-minded seekers of re-election’: activities carried out by them serve the purpose of gathering votes. Policy responsiveness is considered an effective tool of representing the aggregated interests of a well-defined group of voters. Given the information scarcity about voter opinion, the profile of the constituency might serve as a shortcut legislators can use in calibrating their parliamentary work. However, electoral rules may affect how MPs react to differences in district profiles. This paper asks the question whether or not legislators in a mixed-member electoral system react to the profile of the constituency on the course of their parliamentary work, and if yes, whether the magnitude of their reaction is dependent upon what type of mandate they hold. I answer these questions by using data on Hungarian MPs’ parliamentary questions, committee assignments and the socio-demographic profile of the constituencies regarding agriculture for three consecutive electoral terms (1998-2010). I find that the increasing share of the agricultural population increases the frequency with which MPs ask agricultural questions, as well as the likelihood of membership in the Agricultural Committee. Furthermore, in the case of high-profile activities no difference was found between SMD and list MPs indicating than in a mixed system with multiple candidacy the electoral incentive overwrites those created by the institutions.
6. Panel: Európai és magyar közpolitika (péntek, 12:30 – 14:00 JTI tárgyaló)
Bíró-Nagy András (MTA TK PTI): A magyar közpolitika európaizációja: egy empirikus kutatás
E kutatás az európai uniós tagság magyar közpolitikára gyakorolt hatását vizsgálja. Magyarország már ugyan közel 15 éve az EU tagja, mégis szinte teljesen feldolgozatlan területnek számít, hogy mennyiben feleltek meg a magyar kormányok az uniós jogszabályokkal és ajánlásokkal kapcsolatos elvárásoknak és kötelezettségeknek. Ez az előadás bemutatja azt a kutatási koncepciót, amelyet megvalósítva feltárható lesz a valós EU-hatás a magyar közpolitikára 2004 és 2018 között, és beazonosítható válik, hogy mely területeken érzékeli a magyar társadalom az uniós tagság hatását a hétköznapokban. A kutatás első nagyobb pillérében megvizsgálom az uniós csatlakozásunk óta hivatalban lévő magyar kormányok tevékenységei közötti hasonlóságokat és különbségeket az uniós szintű jogszabályok és az országspecifikus ajánlások hazai átvétele, megvalósítása terén. A kötelezettségszegési eljárások feldolgozásával annak bemutatására is törekszem, hogy melyek voltak a leginkább konfliktusos területek az EU és a magyar kormányok között 2004 óta. A kutatás másik pillére túlnyúlik a jogszabályi és az ajánlásoknak történő megfelelés szintjén, és a magyar társadalom véleményét és attitűdjeit méri fel az EU hazai közpolitikai befolyásával kapcsolatban. A több éves kutatási koncepció bemutatása mellett a prezentáció már tartalmazza a magyar törvényalkotás európaizációjával kapcsolatos első eredményeket. A 2006-2010-es és a 2010-2014-es ciklusok törvényalkotásának összehasonlítása lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az EU-hoz való változó kormányzati hozzáállás tükröződik-e az uniós jogszabályok és normák átvételi hajlandóságában is.
Makszin Kristin (MTA TK PTI): Fallen from grace: Rating Agencies’ scrutiny of politics in advanced economies
How do credit rating agencies (CRAs) judge the creditworthiness of countries? This question has become especially pertinent for Europe in the wake of a series of sovereign debt crises, during which credit rating agencies (CRAs) played an important role by precipitating market panics and were criticized for being overly aggressive against some governments. But did CRAs’ approach to judging countries policies and politics become more aggressive than it was before or is it more that the usual surveillance has become more uncomfortable for policy makers under the adverse economic conditions? This paper contends that rating agencies significantly changed their attitude towards prosperous developed countries since the start of the crisis. They now treat these prosperous developed countries the same way as they used to treat developing countries in the decades before the crisis. This implies far greater and more inquisitive scrutiny of political developments and politically loaded policy decisions in developed countries than before. The findings arise from the quantitative text analysis of over 600 rating reports issued by Standard and Poor’s between 1999 and 2012 for European countries.
Medve-Bálint Gergő (MTA TK PTI): Uniós támogatások az EU keleti perifériáján: egyensúlyozás hatékonyság és méltányosság között
A 2000-es évek eleje, a lisszaboni stratégia meghirdetése óta az Európai Unió egyik fő célkitűzése a versenyképesség növelése és a gazdasági növekedés serkentése, ezzel párhuzamosan pedig a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt helyez a kohéziós politika pénzügyi forrásainak hatékony felhasználására (hatékonyság elve). Egyúttal háttérbe szorult a területi egyenlőtlenségek csökkentésére való törekvés, noha az EU továbbra is támogatja a leghátrányosabb helyzetben lévő régiók felzárkózását (méltányosság elve). Ez a két, egymással szembenálló elv (hatékonyság vs. méltányosság) komoly kihívás elé állította a kelet-európai tagállamokat: egyfelől elvárás volt velük szemben, hogy minél gyorsabban felzárkózzanak a legfejlettebb tagokhoz, amelynek egyik módja, hogy az uniós támogatásokat a viszonylag fejlettebb, de az EU átlaghoz képest még elmaradott régiókba („növekedési pólusok”) csatornázzák. Ugyanakkor az egyre növekvő belső területi egyenlőtlenségek csökkentése is sürgetővé vált, melyhez az uniós forrásoknak a legszegényebb régiókba való összpontosítására volna szükség. Ez a tanulmány azt mutatja be, hogy a 2007-13-as programozási időszakban a kelet-európai régiók uniós támogatási besorolása a hatékonyság elvét szolgálta, amellyel a fejlettebb területeknek kedvezett az uniós támogatások elnyerése terén. Ugyanakkor ez a hatás függ az adott tagállam kormányzati teljesítményétől (quality of government). Egy egyedi, az összes kelet-európai régiót magában foglaló adatbázison lefuttatott hierarchikus regressziós modellek eredményei azt mutatják, hogy a kormányzati teljesítmény növekedésével a fejlettebb régiók előnye az egy főre jutó elnyert uniós támogatások terén csökken. Ez azt sugallja, hogy a méltányosság és a hatékonyság elve közötti egyensúly a gyakorlatban a kormányzati teljesítmény függvénye: habár az EU a hatékonyság elvét támogatta, ennek teljesülésének mértéke a keleti tagállamokban a belső kormányzati teljesítménytől függött.
7. Panel: Önkormányzatok, közpolitika, közigazgatás I. (péntek, 14:10 – 15:40 JTI tárgyaló)
Ványi Éva (Budapesti Corvinus Egyetem), Káplár Attila (Budapesti Corvinus Egyetem): Hálózatosodási lehetőségek a helyi gazdaságfejlesztésben
Az előadás célja Székesfehérvár, mint megye-, és régióközpont helyi vállalkozásfejlesztési lehetőségeinek bemutatása. A város a rendszerváltás előtt is és ma újra meghatározó ipari centruma a térségnek, azonban, hasonlóan az egykori nagy ipaközpontokhoz, a rendszerváltás utáni éveket Székesfehérváron is a gazdasági lehetőségek újragondolása jellemezte. A helyi politikai döntéshozatal nagy hangsúlyt fektetett a város iparának újraindítására, a munkahelyteremtésre. A város a kezdetektől törekedett a kis-és nagyvállalkozásoknak megfelelő gazdasági környezet kialakítására, részben a saját forrásból üzemeltetett Vállalkozásfejlesztési Központ, részben helyi ipari parkok kialakításával, folyamatos fejlesztésével. A tanulmány alapját jelentő kutatás azt a kérdést járja körbe, hogy milyen lehetőségei vannak a helyi önkormányzatnak a gazdaságfejlesztésben, milyen együttműködési csatornák alakultak ki és működnek a város vezetése és a helyi gazdasági szereplők között. Ezen kérdéskör mentén vizsgálatra kerülnek a város gazdaságfejlesztési elképzelései, a helyi gazdasági döntéshozatal működési módja, valamint feltárásra kerül az önkormányzat és a helyi gazdasági szervezetek kapcsolati hálója, egymásra hatása. A két szereplő ugyan kölcsönösen egymásra van utalva, de a kutatás azt is igazolja, hogy a jogszabályi változások következtében az országos, központi szint hatása egyre erőteljesebb a helyi gazdaságpolitikai fejlesztésekben. A gazdasági szervezetek adminisztrációs kötelezettségeik mentén inkább a Kormányhivatalokhoz kapcsolódnak, a megyei kamara stratégiai partnerként tekint a központi hivatalokra. A helyi politikai döntéshozatal számára pedig kiemelten fontos az informáltság az Európai Uniós források és az országos gazdasági fejlesztések tekintetében.
Dúró József (Budapesti Corvinus Egyetem), Bajkó Csaba (Budapesti Corvinus Egyetem): Gazdaságfejlesztési döntéshozatal Tatabányán
Az előadás a tatabányai gazdaságfejlesztést, ezen belül is különösképpen a gazdaságfejlesztési döntések meghozatalát és az egyes szereplők közötti hálózatosodást mutatja be. Komárom-Esztergom megye székhelye a rendszerváltás egyik komoly vesztesének tekinthető abból a szempontból, hogy a város gazdasága nagyban támaszkodott a helyi bányászatra. A bánya bezárása (1990-es évek közepe) után azonban gyakorlatilag a nulláról kellett újraépíteni a település gazdaságát. Tatabánya esete éppen ezért érdekes és egyedi: az 1996-ban létrehozott Gazdaságfejlesztő Szervezet (GFSZ) révén ugyanis önkormányzati tulajdonban lévő, nonprofit kft-ként működő társaság kezébe került ezen tevékenység. A GFSZ egyértelműen központi szereplőnek tekinthető a város gazdasági életében: kulcsszerepet játszott az ipari park létrehozásában és megtöltésében, illetve közvetítőként is fellép a vállalatok és az önkormányzat között. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a beruházások városba érkezése szempontjából a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA), illetve jogelődje (HITA) is komoly jelentőséggel bírt. A város gazdasága ma több lábon áll, és – a térség más vezető településeihez hasonlóan – munkaerőhiánnyal küzd. Ez utóbbi tényből következik, hogy ma már nem új vállalatok odacsábítása a cél, hanem a munkaerő bevonzása. A döntéshozatalban központi szerepet játszik Schmidt Csaba polgármester, aki komoly rálátással bír erre a területre, illetve pártján (Fidesz) belül is fontos aktornak tekinthető, akárcsak a térség országgyűlési képviselője, Bencsik János korábbi polgármester. Az előadás végkövetkeztetése, hogy az érdekek becsatornázása egyedi alapon a GFSZ-en keresztül történik, ugyanakkor mind a kormányzati intézmények fontossága, mind pedig a kormánypártban befolyással bíró polgármester és országgyűlési képviselő szerepe rávilágít arra, hogy a helyi szint nehezen értelmezhető az országos szint ismerete nélkül.
Pénzes Ferenc (Debreceni Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar), Fónai Mihály (Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudomámyi Kar): Helyi közpolitikai döntések egy a helyi környezetpolitika formálására irányuló empirikus kutatás eredményeinek tükrében
Magyarországon az 1989–1990-es rendszerváltást követően három közigazgatási reformhullám mutatható ki. Az elsőt (1989-1998) a demokratikus kormányzati berendezkedés kiépítésével és a piacgazdaságra való átállással összefüggő intézmények létrehozása jellemezte. A másodikban (1998–2010) két fő motívum fedezhető fel: az „európaizáció”, vagyis az intézmény- és szervezetrendszer hozzáigazítása az uniós elvárásokhoz, valamint a „prezidencializálódás”, a kormányzat és a kormányfő hatásköreinek kiterjesztése. A harmadik periódust (2010–2016) a centralizáció és a területi kormányzás rendszerében az önkormányzatok szerepének gyengülésével párhuzamosan a területi államigazgatás megerősödése jellemzi. Az önkormányzatok esetében így joggal beszélhetünk modellváltásról az elmúlt évek tekintetében. A korábbi önkormányzati dominanciájú területi kormányzást a centralizált (dekoncentrált) „helyi állam” modellje váltotta fel. Az önkormányzatok által korábban ellátott feladatok egy részét a megyei és járási kormányhivatalok vették át. A korábbi modellben az önkormányzatokhoz telepített feladatköröket javarészt ezekhez a hivatalokhoz delegálták, s egyedül a helyi gazdaságfejlesztés terén kaptak plusz lehetőséget a települések. Mindez a helyi önkormányzatoknak a települési környezetvédelemben játszott szerepét is jelentősen befolyásolja. Előadásunkban egy, a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Karán folyó kutatás első empirikus eredményeit foglaljuk össze („Helyi önkormányzati szerepek és eszközök az ökológiai fenntarthatóság megvalósításában”). Megállapításainkat egy empirikus kutatás eredményeire alapozzuk, 515 települési önkormányzatnak a környezeti kérdésekben kompetens munkatársainak a válaszai, illetve fókuszcsoportos interjúk alapján. A kutatás főbb eredményei azt mutatják, hogy a környezet ügye fontos az önkormányzatok számára, részben a jogi szabályozás, részben a pályázati kritériumok, és a helyi társadalom véleménye és elvárásai miatt, ám ettől függetlenül maga a megvalósuló „környezeti politika” elsősorban egy, a már kialakult helyzetekre reflektáló politikát jelent. Kutatásunk sok szempontból tényfeltáró jellegű, így az eredmények elemzésében a leíró jelleg dominál. A kérdőíves kutatás eredményei azt mutatják, hogy a válaszoló önkormányzatok bizonytalanok a környezeti kérdések helyi kezelésében. Az önkormányzatok esetében a proaktív magatartást tartanák fontosnak, miközben inkább a kialakult problémákra való reagálást érzik jellemzőnek. Jelentős eltérést tapasztaltunk a környezeti problémák kezelésének ideális és tényleges megítélésében is. Az „ideális” helyzet az önkormányzatok szerint a lakosság és a civil szervezetek tájékoztatását és bevonását jelentené, ezzel szemben a gyakorlatban a technokratákra koncentráló megoldások dominálnak.
Hajnal György (BCE / MTA TK PTI): Az EU szerepe a közigazgatási kapacitásépítésben Magyarországon
A tanulmány célja a külföldi donorok (mindenekelőtt az EU) által a magyar kormányzatikapacitás-fejlesztésben betöltött szerep vizsgálata. Célunk az egyes reformterületek a strukturális és kohéziós alapok általi "lefedettségének", illetve végső soron az EU fejlesztéspolitikai célok és a magyar kormányzati reformszándékok és -napirendek közötti kongruencia és konfliktus vizsgálata. A kutatás és tágabb, európai összehasonlító vizsgálat egyik – Magyarországot érintő, közbenső – lépése.
8. Panel: Önkormányzatok, közpolitika, közigazgatás II. (péntek, 15:50 – 17:10 JTI tárgyaló)
Várnagy Réka (Budapesti Corvinus Egyetem), Pásztor Gábor (Budapesti Corvinus Egyetem): A beruházás-ösztönzés közpolitikai hálózata Veszprémben
A gazdasági fejlettség szempontjából a települések életében a beruházások volumene kiemelt jelentőséggel bír, sok esetben gazdasági növekedés kulcsa és így az adott város sikerességének mércéje is. A beruházás-ösztönzés, mint közpolitika így helyi szinten kiemelt figyelmet kap és egy többdimenziós térben formálódik: a politikai szereplők megfelelési vágya, az érintett gazdasági szereplők érdekei, a lakosság elvárásai és az országos politika lehetőségszerkezete egyaránt korlátozza és motiválja a döntéshozatalt. Bár a beruházás-ösztönzés célrendszere látszólag egyértelmű – a gazdasági növekedés előmozdítása és a beruházások támogatása –, a szereplők eltérő érdekei potenciális konfliktusforrást jelentenek. Felvetődik a kérdés, hogy ebben a többdimenziós térben mi és/vagy ki határozza meg a beruházás-ösztönzési tevékenység irányát, prioritásait, illetve módszereit és eszközeit? A kutatás az EFOP-3.6.1-16-2016-00013 projekt keretében Veszprém városában végzett terepmunka első eredményeire támaszkodva kívánja feltérképezni a város közpolitikai hálózatát, beazonosítani a lehetőségek szerkezetét meghatározó tényezőket és a döntéshozatal kritikus szereplőit. A helyi közpolitikai hálózat feltérképezésén túl kitér a helyi szint és az országos szint viszonyára és általában a helyi döntések szabadságfokának értékelésére is.
Kopasz Marianna (MTA TK PTI): Oktatáspolitikák és az iskolai teljesítmény nemek közti egyenlőtlenségei: egy komparatív vizsgálat eredményei
Korábbi kutatásokból ismert, hogy a lányok jobb teszteredményeket érnek el olvasásból, miközben lemaradnak a fiúk mögött matematikából. A nemek iskolai teljesítményének különbségei ugyanakkor jelentős eltérést mutatnak az országok között. Az előadás egy olyan kutatás eredményeit ismerteti, amely azt vizsgálja, hogy az iskolai teljesítmény nemek közti különbségei hogyan függenek össze az iskolarendszer olyan jellemzőivel, mint amilyen az iskolai szelekció (tracking), az évismétlés vagy a tanulóorientált tanítási gyakorlat. A kutatás 2012-es PISA-adatok elemzésén alapul.
Petrovics Nándor (BCE Politikatudományi Doktori Iskola), Katona Márton (Budapesti Corvinus Egyetem): Kooperatív közszolgáltatások Székesfehérváron - az önkormányzatok átalakuló szerepe
A Kooperatív közszolgáltatások koncepciója (coproduction, cocreation, cooperative governance) a közmenedzsment szakirodalom egyik központi témája napjainkban. A tanulmány célja, hogy a szakirodalom alapján bemutassa a kooperatív közszolgáltatások elméletét, annak alapvető fogalmait, keretrendszerét. Az ebből származó előnyöket és hátrányokat, illetve a megvalósítás alapvető feltételeit. A közszolgáltatás nyújtás folyamatában a résztvevők szerepe és feladata is átalakul. A kooperatív közszolgáltatások nagy feladatot, kihívást és egyben nagy lehetőséget is jelentenek az önkormányzatoknak, az állampolgároknak és a civil szervezeteknek. Azáltal, hogy nagyobb szerepet kapnak a tervezésben/megvalósításban/ellenőrzésben az állampolgárok, a politikai viszonyok átalakulása is nagyobb figyelmet kap. A tanulmány célja, hogy a nemzetközi szakirodalmat elemezve és felhasználva Székesfehérvár megyei jogú város példáján keresztül bemutassa a kooperatív közszolgáltatásokban rejlő lehetőségeket és veszélyeket, illetve a megvalósítás feltételeit mind a helyi önkormányzat, mind a helyi lakosság szempontjából. A kutatás a EFOP-3.6.1-16-2016-00013 projekt keretében és finanszírozásában valósul meg.
9. Panel: Politika és közpolitika I. (szombat, 9:00 – 10:30 JTI tárgyaló)
Pócza Kálmán (MTA TK PTI), Dobos Gábor (MTA TK PTI), Gyulai Attila (MTA TK PTI): Az Alkotmánybíróság döntéseinek erőssége politikailag releváns ügyekben (1990-2015)
Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy az Alkotmánybíróság milyen erősségű döntéseket hoz politikailag relevánsnak minősíthető ügyekben. A kutatás a JUDICON (judicon.tk.mta.hu) projekt módszertana és a projektben létrehozott, az 1990 utáni AB-döntéseket feldolgozó adatbázis alapján vizsgálja az alkotmánybírósági döntések erősségét és típusait, illetve azt, hogy a döntések milyen mértékben korlátozzák a törvényhozás mozgásterét. A vizsgálat fókuszában a testület politikailag releváns döntései állnak. Azokat a döntéseket tekintjük fontosnak politikai szempontból, amelyeket a politikai rendszer más szereplői (például a pártok, az államfő, a kormány tagjai stb.) is elég fontosnak találtak ahhoz, hogy reagáljanak rá – ennek indikátoraként a tanulmányban MTI megszólalásokat gyűjtöttünk és kódoltunk. A kutatásban vizsgáltuk a politikailag releváns és nem-releváns ügyekben hozott döntések erősségének különbségeit, a döntéstípusok gyakoriságát, az 1990-2015 közötti időszak időbeli változásait, összességében tehát azt, hogy a politikailag releváns ügyek következetesen erősebb vagy gyengébb alkotmánybírósági döntéseket vontak-e maguk után.
Molnár Csaba (MTA TK PTI – BCE): Az interpellációk szerepe és napirendjük alakulásának dinamikája Magyarországon (1949-2018)
A Comparative Agendas Project (CAP) magyar ága a nemzetközi kutatáshoz hasonlóan a magyarországi közpolitikai napirend dinamikáinak feltárását végzi a kutatás általános, elsősorban nyugati típusú demokráciák vizsgálatára kifejlesztett módszertanával. A politikai napirendre vonatkozó kutatások új irányát képezik a különböző politikai rezsimekben megfigyelhető dinamikák összehasonlítása. Ezen kutatások ugyanakkor mindeddig elkerülték a XX. század során számtalan rezsimváltást átélt közép-európai országok vizsgálatát. A változatos magyarországi rezsimek közül két stabil esetre, az 1949 és 1990 között fennállt nem szabad (szocialista) berendezkedésre, valamint az 1990 óta fennálló szabad (demokratikus) rezsimre fókuszálunk. A különböző rezsimek politikai napirendjeinek összehasonlító vizsgálatai eddig jellemzően a közpolitikai döntéshozatal prioritásainak legjobb mércéjét jelentő költségvetésekre koncentráltak. Ugyanakkor ezen vizsgálatokat érdemes kiegészíteni olyan irányú kutatásokkal, amelyek sokkal inkább a nyilvánosságnak szóló politikai napirendre irányulnak. Az alábbi tanulmányban utóbbi egyik speciális típusát, az interpellációt vizsgáljuk meg, feltéve a kérdést, milyen jellegzetességeket figyelhetünk meg a 1949 utáni magyarországi rezsimek interpellációi napirendje rezsimeken belüli alakulásának változásában.
Kántor Zoltán (Pázmány Péter Katolikus Egyetem / Nemzetpolitikai Kutatóintézet): Nemzetpolitika: tudomány, politika vagy szakpolitika?
Előadásomban a nemzetpolitika (elsősorban a 2010-2018-as kormányzati ciklusok) intézményi átalakulását mutatom be az alábbi tagolásban: A külhoni magyarságot érintő törvényhozás, a nemzetpolitika dokumentumai; a kormányzati intézményrendszer kialakulása és átalakulása, a nemzetpolitika közigazgatása, a nemzetpolitikai döntéshozatal; a magyar állam és a külhoni magyarság viszonyrendszerének alakulása; támogatáspolitika; tudomány és politika kölcsönhatása a nemzetpolitika területén. A bemutatásra alapozva, a döntéshozatal és a végrehajtás kapcsán a különböző politikai és közigazgatási szereplők közötti versenyt és együttműködést elemzem, külön kitérve a politikatudomány, mint tudomány lehetőségeire és korlátaira a nemzetpolitika elemzése kapcsán.